Zoób Kati

bérházból indult a világhír felé

480 millió európait akar meghódítani Zoób Kati divattervező, akinek ruháit a legelőkelőbb párizsi és londoni bemutatókon is viselik a modellek. Ő inkább művésznek tartja magát, pedig nevét az 50 legsikeresebb magyar üzletasszony között jegyzik.

Férfi létemre nem követem ugyan a divatot, de Zoób Kati divattervező neve még számomra is ismerősen cseng. Több üzlete is van Budapesten, ahol borsos áron kínálják az extravagáns holmikat. A Szent István körúton kis tábla jelzi a sikeres divattervező szalonját. Odabent egy próbababán 35 méter anyagból varrt, hatalmas szoknya látványa hökkent meg. A tükrök körül guruló állványokon százszámra lógnak a gyapjú, selyem és bőrruhaköltemények, a polcok roskadoznak a szebbnél szebb szövetek alatt. A legérdekesebb a tiszta selyemből készült, tarka színű szoknya és zakó, tapintása azonban a rongyszőnyegéhez hasonlatos.

Nem iskolában tanulta a divatot

A szalon alsó szintjén fogadják az ügyfeleket, az emeleten pedig modellek, tervezők, varrónők, szabászok, aszisztensek, titkárok sürögnek-forognak Zoób Kati körül.
– Sokan sokat tanultak, hogy divattervezők legyenek. Én nem végeztem szakirányú iskolát, egyik napról a másikra lettem az. Nem is baj. Legalább látszik a munkámon a fésületlenség. Azt hiszem, nehéz egyéniség vagyok, nem viselt volna el a főiskola. Rádöbbentem, hogy át kell adnom a tudásomat a fiataloknak. Fantasztikus ajándék az élettől, hogy a kollégáimat nap mint nap tanítom.

Fiatalabb koromban még azt hittem, nekem más életcélt kell megvalósítanom, hogy talán színház közeli dolgokkal kell foglalkoznom. A Magyar Televízióban játéktervezőként dolgoztam, részt vettem a Süsü, a sárkány című mesefilm gyártásában. Textilképeket készítettem, mellette számomra a divat egy lenézett, talmi ügy volt. Végül hiába hadakoztam a divattervezés ellen, itt vagyok – meséli mosolyogva a művésznő. Kérdésünkre elárulta: ma sem tudja, pontosan mekkora a konfekciómérete, hányas számú farmernadrágot kellene kérnie az üzletben, hiszen a ruháit mindig magának varrta.

Nappal kapált, este zenélt

Zoób Kati első bemutatóját tíz éve egy igazán extrém helyszínen – a Szent István körúti bérház udvarán tartotta. A földszinti varroda ajtaján kilépve tipegtek a modellek a körfolyosó udvarán felállított kifutóhoz. A produkciót a gangon állva tapsolták meg az előkelő öltönyös diplomaták és a mackónadrágos öregurak, otthonkában virító nyugdíjas nénikék. Négy év múlva már Párizsban tartott divatbemutatót, ruháit azóta Londonban is megismerte a közönség.
– A legelső általam tervezett ruha egy testhez tapadó szoknya volt, melynek öve egy rokokóhálót tartott, ami alatt egy aranyfűző volt. A modell-lány fejére egy érett gyümölcsökkel teli fejdísz került. Soha nem felejtem el azt a gyönyörűséges pillanatot, amikor felcsendült a zene, és a lány kivonult a kifutóra az én ruhámban – emlékezik Zoób Kati.
Bob Dylan amerikai költő-énekes szerint a siker olyan, mint egy pózna. Az ember felmászik a tetejére, elücsörög rajta egy darabig, de onnan már csak lefelé vezet az út. Zoób Kati azonban egy másik póznát talált. Most az európai közönséget akarja meghódítani.
– Soha nem volt ilyen könnyű meghatározni a célt. Európa idejött, és ha hagyjuk, el is sodor bennünket. Én inkább elémentem, és bekopogtam a kapuján. Azt szeretném, ha a 480 millió emberből álló, új hazámban is sikeres lennék. Ha ugyanúgy elismernék a tehetségemet, mint itthon. Gyerekként természetes volt számomra, hogy nappal kint kapáltunk a szőlőben, este pedig összeültünk, és zenélt a család. Ha tévét akartunk nézni, elbicikliztünk a 25 kilométerre élő nagymamámhoz. Ma egy 200 éves sváb házban élek, van egy kiskertem, ahol paradicsomot, paprikát ültetek, másnap pedig bemutatóm van egy világvárosban.

Hokedlire ültette a nagykövet feleségét

Sokan irigyelnek, hogy erős vagyok, és így állok, ahogy. De azt kevesen tudják, hogy egy hokedlin kezdtem, arra ültettem le az első ügyfelemet, a svájci nagykövet feleségét. Aztán lett egy másik hokedlim, és a pénzt, amit kerestem, rögtön visszaforgattam. Minden láncszemet megfontoltan építettem egybe. Én művész vagyok, nem üzletember, a termékeink a luxuspiacnak készülnek. Egy-egy bemutató kapcsán 300 embernek adok munkát. Jó szakemberek vannak mellettem, akik a gazdasági ügyeimet intézik. Minden évben vannak bemutatóink, ahol a felvonultatott termékeket meg lehet rendelni. Ha egy ügyféllel beszélek, egy picit a pszichológusa vagyok, egy picit a barátja, az életviteli tanácsadója is. Hogy kik ők? Az titok, soha nem adjuk ki a nevüket.
Mondják, hogy magas a fájdalom-, és alacsony a sikerküszöböm. Az apróságoknak is nagyon tudok örülni. Könnyen barátkozom, és nehezen hiszem el, ha bántanak. Nagyon sokszor el kell árulni ahhoz, hogy megtagadjak valakit. Ezt a kanapét, amin most ülünk, én terveztem, büszke vagyok rá. Érdekel a grafikai arrculattervezés, az építészet, a bútor- és lakástervezés is.
Általában késő estig dolgozom, és 8-9 körül kelek. Nem szeretek elutazni nyaralni, annál sokkal elfoglaltabb vagyok. Meg aztán hamisnak érzem a dicsekvést, hogy ki tud szebb helyre elutazni. Aki itthon sem tudja jól érezni magát, az lehet hetekig a legszebb tengerparton, csak az idejét vesztegeti.

Végszóra érkezik Zoób Kati férje, aki csak egy puszit kér a feleségétől. Ahogy nézik, ahogy megszólítják egymást, sugárzik róluk a boldogság.
– A lányom nem egy átlaggyerek, de úgy gondolom, és sem vagyok hétköznapi anya – mondja a művésznő, és ellágyulnak a vonásai. – A játszótársától a legszigorúbb nevelőig minden vagyok. Hiába felnőtt, ma is úgy ölelgetem és szeretgetem őt, mint egy kisbabát, pár perc múlva pedig úgy beszélgetünk, mint két filozófus. A legfontosabb dolog közöttünk az őszinteség. Nem mondom neki valamire azt, hogy jó, miközben nem az, csak azért, hogy örüljön. Megtanítottam rá, hogy ne legyenek irreális vágyai, az álmait a képeségeihez mérje.

írta: Virág Márton

Névjegy

Zoób Kati divattervező
Otthon: Buda környéki faluban egy sváb házban él
Család: férjezett, 18 éves a lánya
Kedvenc autó: BMW 330i
Szórakozás: hegyi kerékpározás, olvasás