Trendcsinálók

A tervezők selyemből, bársonyból, muszlinból álomruhákat varázsolnak. De hogy mi lesz a divat, mindig az utcán dől el.

Az Haute Couture atyja – ki hitte volna? – egy angol úr, Charles Frederick Worth. Egészen a 19. századig az öltözködés mindenkinek a magánügye volt: méretre varrták vagy varratták a ruhát, masnival vagy épp drágakővel díszítették. Worth úr párizsi szalonjában a hölgyek viszont előre megtervezett kollekcióból választhattak fazont, s persze a pompás anyagokból, selymekből, bársonyokból is azt, ami leginkább megtetszett nekik.

A divat történetének halhatatlanja, Chanel kisasszony egy zárdában tanult meg varrni. Első üzletében kalapokat árult. 1916-ban egy olyan anyagból tervezett kosztümöt, amit korábban csak alsónemű készítésére használtak: gyapjúdzsörzéből. Megteremtette a fiús, modern lány imázsát, ő maga is  rövidre vágatta haját, és kényelmi szempontból számos elemet vett át a férfidivatból. Szalonjából arisztokraták és pénzmágnások öltöztek, ruháit csillagászati összegekért adta. Már elmúlt hetven, amikor világszerte sikert aratott gyapjú bukléból, rever nélkül szabott, elütő színű passzéval és ékszergombokkal díszített kosztümjével, amit azóta Chanel-kosztümnek neveznek, és soha nem ment ki a divatból. 1971-ben, a „Kisasszony” halála után Karl Lagerfeld vette át a divatház irányítását.

A kreációkat persze nem elég megálmodni, a divatcsináláshoz arcok kellenek, akiket naponta látunk. A II. világháború előtt a mozi nagy sztárjai közül többnek a neve is összeforrt a divattal. Greta Garbo magasnyakú pulóverét ma már mindenki csak garbónak hívja, Marlene Dietrich a nadrágkosztümöt, Rita Hayworth a bikinit népszerűsítette. Az ötvenes években Audrey Hepburn, a balerinából lett légiesen karcsú színésznő újra divatba hozta a kisfiús bájt: halásznadrágját, derék fölött csomóra kötött blúzát, papucscipőjét nők százezrei utánozták.

Az évtized végén megindult Magyarországon a rendszeres tévéadás. A nők innen tudhatták meg, mit viselnek a nagyvilágban. A fiatal amerikai elnök, John Kennedy felesége, a sportos, csinos Jackie korának afféle topmodellje volt. Givenchy-, Dior- és Chanel- költeményekben járt, emiatt még hazafiatlansággal is megvádolták. Rózsaszínű kiskosztümje és stewardess-kalapja bevonult a világtörténelembe: ezt viselte, amikor férjét Dallasban meggyilkolták.

A hatvanas évek a mini diadalát hozza. Mary Quant ötletétől, a combközépig érő, falatnyi szoknyától a textilipar tönkremenetelét jósolják. Twiggy, a csontsovány modell pedig új őrületet, a  kényszeres fogyókúrázás életveszélyes divatját kelti életre. A hetvenes évek a hippi mozgalmak jegyében telnek, dühöng a farmerláz és a virágok, minden lány Catherine Deneuve hosszú, szőke haját irigyli és utánozza. Tíz évvel később „leszállnak” Charlie angyalai, egyikük, Farrah Fawcette kifelé göndörödő tincseiről frizurát neveznek el.

Madonna a nyolcvanas évek példaképe: testének minden porcikája kidolgozott, öntudatos és erotikát sugároz. Ő a „rossz lány”, eleinte punkos, később vadul szexis, Gaultier tervezte rózsaszínű szaténfűzőjében, hegyes melltartójában pukkasztja a polgárokat. A század utolsó évtizedének divat-ikonja a tragikus sorsú Diana hercegnő. Esküvőjét több milliárdan bámulták a tévében, zafírköves, briliánsokkal díszített jegygyűrűjét később sorozatban gyártották. A gátlásos, szerény lányból nagyszerűen öltözködő nő lett, a legnagyobb divatházak versengtek azért , hogy tervezhessenek neki, Armanitól Donna Karanig.

Az új évezredben a divatguruk kivonultak szuperelegáns szalonjaikból, és az utca emberének terveznek. A világ egyik legsikeresebb hálózata, a svéd H&M Karl Lagerfelddel és Stella McCartney-val dolgozik együtt. Kismamáknak, gyerekeknek, bakfisoknak és kamaszoknak, férfiaknak és nőknek kínálnak, divatos, hordható, és ami a fő, olcsó ruhát, fehérneműt, sőt kozmetikumot is. Budapesten, a Váci utcában, Rotschild Klára legendás haute couture szalonja helyén nyitották első üzletüket. Hiába, változnak az idők...